Krisztusban megmaradni kihívás. A kapcsolat fenntartása az első számú cél.

„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Lk 18,8

A Szentírás visszatérő kifejezése a „maradék”. Az Isten népének történelmében újra és újra megtörtént, hogy a nép eltávolodott Istenétől, majd ennek következtében bajba került. Mikor ezt felismerték, bűnbánattal visszafordultak Isten felé. Ez a folyamat ismétlődik az Isten népe körében évezredek óta mindmáig. A „maradék” ezt az ismétlődő folyamatot alapul véve korszaktól és helytől függetlenül azokat az embereket jelentette, akiket Isten a vele való kapcsolatban a világtörténelmi folyamatokkal szemben is magának megtartott. A maradék volt mindig is az a maroknyi „túlélő”, akik megmaradtak a sok közül. A maradék kifejezés tehát egyúttal az egészre is utal: Isten nagy népére, akik közül csak egy kis maradék vészelte át a kísértést, megpróbáltatást, háborút stb. Az Ószövetségben Ábrahám vér szerinti utódai volt Isten kiválasztott népe, de Jézusban már új szövetség köttetett. A néphez ma azok tartoznak, akik lélekben és igazságban kapcsolódnak hozzá. Csakhogy számuk egyre csak fogy.

Ma a világon élő Krisztus-tanítványok csupán a keresztyénség maradéka. Ébredések gyermekei, unokái, melyből csak néhányan maradtak meg hitükben. Posztkeresztyén kornak is nevezik időnket, talán jogosan. A nyugati világ kilépni látszik a keresztyén múltjából.

Míg az Ószövetségben ez a maradék azokat jelentette, akik nem hajtottak térdet bálványisteneknek, addig ma a maradék azokra utal, akik a nyugati világban zajló folyamatok ellenére, a felekezetekre szabdalt és meggyengült egyház ellenére is megmaradtak Istennel való kapcsolatukban.

A Projekt

A Maradék Projekt az újszövetségi maradéknak szeretne támpontokat nyújtani, hogy a megmaradtak már ne fogyjanak tovább. A mindennapi életben, a világ közegében megfáradtaknak szeretne új megerősítést adni. Hogy ebből a maradékból Isten népe erőt és megújulást tapasztalhasson. Mert amíg ez a jelenlegi világkorszak tart, míg Isten türelmesen várja a hozzá megtérőket, addig van lehetősége az övéinek beteljesíteni küldetését.

A Maradék Projekt célja a Krisztusi Minimalizmus életmódját hirdetve a keresztyének között megtisztulást és változást munkálni. Ennek legfőbb szempontja az impulzusfüggőségből való szabadulás, hogy az okoseszközök használata helyett a Biblia olvasására és lelki épülésre hívja fel a figyelmet. További célkitűzés gyakorlatias kiutat mutatni a munkafüggőségben szenvedőknek mindennapi gyakorlatokkal, összpontosítással.

A projekt nem igényel új szervezetet. Legfőbb terepe a meglévő keresztyén közösségek, gyülekezetek, felekezetek, ahová a Keresztyén Minimalisták eddig is tartoztak.

A hogyanról

A világ minden táján, Magyarország minden emberlakta településén elérhetőek keresztyén gyülekezetek. Nincs szükség új közösségekre, különösképpen nem szükséges az amúgy is megosztott egyházat további részekre osztani. Sőt, épp ellenkezőleg, arra volna szükség, hogy a keresztyének, akik valóban azok, összefogjanak. Hogy a számtalan látszat-keresztyén között fénylő lámpásokként mutassák Isten ujját a világnak és közösségeiknek.

Ehhez azonban megerősítésre van szüksége mindenkinekinek, aki a hitetlen többséggel szemben vállalja élő Isten-kapcsolatát. A legtöbb felekezetben mára egészen a vezetőségig többségbe kerültek azok, akik bár keresztyénnekt tartják magukat, de Isten-kapcsolat híján a világ törvényei szerint élnek, leöntve keresztvízzel. Ők, a krisztianizált pogányok sokszor a helyi közösségekben is döntő többségbe kerültek, nem kis kihívást jelentve annak a maroknyi maradéknak, akik még kitartanak élő hitük mellett.

Ezt a megerősítést maga Isten adja meg a benne hívőknek napról-napra, növekedve a kegyelemben és az ismeretekben. A Krisztusi Minimalizmus csupán az Isten-kapcsolat fenntartásához nyújt gyakorlatias segítséget, hogyan álljon meg a hívő ember a világ ellenszelében, akár a templom kapuján belül, akár azon kívül.

Isten szabadítása valóságos

Isten szabadítása mindig az ember valós rabságaira néz. Amikor Isten népét Egypitomban tartották láncokon, az Úr csodákat tett és erős kézzel szabadulást szerzett. Ugyanígy a bálványimádásból is megszabadította az Úr az övéit, amikor egy-egy vezetőt, prófétát, papot elhívott erre. Mindig abból készített Isten szabadulást, amiben az embert fogva tartották.

Jelen korunk legsúlyosabb rabsága, függősége a technológia. Nem maguk az eszközök, hanem azok tartalma és az életmód, melyet a profitra törekvő hatalmak kialakítottak. A ma embere az okostelefonjától, televíziójától, számítógépétől lett rabosítva és az önzéstől, mely mindezzel jár: a munkafüggésből, elmagányosodásból. Isten mindig nemet mond a függőség bármilyen formájára, ha az káros az ember számára. Így tesz ma is.

Az okosfüggőség, vagy más néven impulzusfüggőség az embert a legfontosabb javaktól fosztja meg: a kapcsolataitól, mentális egészségétől és az idejétől. Mindezek Istentől kapott ajándékok, melyekkel az embernek jól kell élnie, Istentől rendelt módon. Ezért Isten célja a ma emberével, hogy megszabadítsa őt a függősége tárgyaitól, ha úgy tetszik, a bálványaitól.

Mindez nem csupán a hitetlen embert veszélyezteti, hanem minden élőlényt a bolygón, így Isten gyermekeit is, akiket kiválasztott magának. Ugyanis az impulzusfüggő ember idővel befelé fordul, önzővé válik, ahogy a drogfüggők esetében is, és minden törekvésében idővel beszűkül, hogy „szolgálja új urát” és annak „vallását”.

Istennek van hatalma arra, hogy az övéinek tisztánlátást adjon, hogy felismerve a veszélyt, a benne hívő ember rátalálhasson a megtisztulás útjára. Sőt, Isten hatalmánál fogva elküldi az övéit, hogy figyelmeztessenek minden embert a leselkedő tolvajra, a kizsákmányoló hatalomra, mely eszközrendszerével elárasztott mindent.