A Biblia úgy kezdődik, hogy Isten megteremtette világot, de az az első ember bűne miatt elromlott. Ma is így tapasztalatjuk. A bűn továbbra is jelen van a világunkban és pusztulást hoz emberre és a teremtettségben mindenre. A Szentírás szerzői sem látták ezt másképp. Gyorsan tisztázták az első könyv elején, hogy Isten mindent jónak alkotott, és hogy mindezt az emberek rontották el, mert nem akartak engedelmeskedni Istennek, teremtő akaratának. Ekkor Isten elűzte őket a maga közeléből, így a kapcsolat Isten és teremtménye között megszakadt. Az emberiség elveszett. Az ember bűne évek múltán odáig fajult, hogy Isten majdnem mindent elpusztított haragjában. Csak Nóé és családja élte túl.

Ha ma körülnézünk a világban, továbbra is engedetlen emberiséget látunk. Jézus követőinek száma Európában rohamosan fogy. A digitális forradalom utáni korban, amikor annyi sok lehetőség kínálkozik a jóra, az ember továbbra is Isten akaratával ellentétes módon él, sőt egyre inkább. A tudás gyarapszik, az internet korában az ismeret széles körben elérhető; mégis minél több lehetőség áll az ember előtt, annál inkább rosszra használja fel.

Isten igéje azt tanítja, hogy ne lopj. Ne okozz kárt másoknak, ne rövidítsd meg embertársadat. Mégis, amikor egy bevásárlóközpont polcait böngésszük, egyre romló minőségű termékeket találunk, egyre drágábban. A cégvezetők nem akarnak lemondani a profitról, ezért árat emelnek. A legtöbb médiacég feltett szándéka, hogy az emberek gondolkozásmódját piaci igényekhez igazítsa a még nagyobb profit érdekében. A vendéglátás szintén iparággá lett, a pihenés ideje mégsem lett pihentetőbb. Az ünnepeink üzleti célokat szolgálnak, miközben a család egyre inkább háttérbe szorul. Az emberek fogyasztók csupán, akiktől mások profitot remélnek.

Ha videókat nézünk, vagy bekapcsoljuk a tévét, lebutított, közhelyes tartalmakat látunk. A kommunikáció fejlődésével az információáramlás felgyorsult. A különböző médiumok néhány perc alatt értesítenek a világ bármely részén történt eseményekről. De amint néhány óra eltelt, a vezércikk a lap aljára kerül: újabb friss hír, újabb cikk. Az ember nem képes lépést tartani ezzel az információáradattal. Ezért néhány médium úgy döntött, hogy az üzeneteiket egyszerűsítik, sematizálják. A híradó ezeken a platformokon így már csak néhány vezényszó ismétléséből áll.

Ennek hatására a nézők gondolkozásmódja átalakult. Az észérvek, a józanész helyére üres közhelyek kerültek, elvégre az információdömping követhetetlen, a leredukált tartalom pedig már nem a valóságot közvetíti. Az igazság helyett az érdekkörök manipulálta információkkal találkozunk. Elvégre könnyebb olyan tömegeket vezetni az orruknál fogva, akik eleve rá vannak nevelve, hogy az adott érdekcsoport céljait kövessék.

A relativizmus hasonlóan hatalomgyakorlási eszközzé vált: ha mindenkinek igaza van, akkor igazából senkinek sincs igaza. Ehhez mérten a világ vezetői helyére kirakatemberek, a hírességek helyére celebek, a nagy hatású gondolkodók helyére influenszerek kerültek, tovább mélyítve a civilizációs válságot, amibe az emberiség a hatalomgyakorlással belesodródott. Újra és újra a bűnbeesés történetének céljai jelennek meg az emberiség történetében.

A folyamatok eredményeként bár a világról sok mindent megtudunk, ez mégsem eredményez boldogabb életet. Önmagunkról, gyermekeinkről, sőt még környezetünkről sem tudunk megfelelően gondoskodni, miközben tudásunk róluk egyre bőségesebb. Több lehetőségünk van elődeinknél a sikeres életre, az áldás mégis elmarad. Sőt, az eszközeinket inkább egymás ellen és a természet ellen használjuk, mintsem a jóra.

Az emberiség ezen elveszettsége Isten akaratával teljes mértékben összeegyeztethetetlen. Ő ugyanis nem az üresség és a káosz Istene: mindent jónak alkotott. Szeretete és kegyelme az ember öröméért adatott, nem profitál belőle. Egyszülött Fia is azért jött a földre, hogy az emberiséget az ő országának részesévé tegye. Isten igéje önzetlen szeretetet hirdet, tartalmas kapcsolatokkal. Békét és bizalmat akar adni. Igazsága valóságos, rendje az életet szolgálja, ezért nem tolerálhatja az önhittséget. Az önző, szeretetre képtelen embernek ezért ítéletet hirdet. Isten ugyanis nem tűrheti, ha valaki megkárosítja embertársait. Nem tűrheti, ha a szeretet helyét a profit és az önérdek veszi át.

Isten szava méltóságot és tisztaságot hirdet, egymás tárgyiasításával szemben. Örömteli, kiteljesedett életet, szeretetkapcsolatot, mely egyébként alkotásának legfőbb célja volt. Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül, ezért házastársi szövetséget adott neki, igazi intimitással. Ő érzelmi biztonságra alkotta az embert, egyéjszakás kalandok helyett. Az ő közelsége felszabadult örömöt hirdet a függőségek helyett. Ezt a fajta önzetlen szeretetet össze sem lehet hasonlítani a közösségi médiával. Jelen korunk valósága éppen ezért szöges ellentétben áll Isten teremtő akaratával. (v.ö. Jak 4,4) Ez az akarat biztosítaná az ember számára a békét, a fejlődést és a szeretet-kapcsolatot. A világ azonban szembemegy Isten teremtő akaratával, ezért az már magára az emberre jelent minden eddiginél nagyobb veszélyt.

A zsoltáros úgy fogalmazz: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn.” (Zsolt 36,2) Ez a bűnből fakadó gondolkodásmód a szó szoros értelmében vett méreg. (Jak 3,8) Így a háttérben minden hiba, minden elkövetett bűn mögött ez áll, az ember gondolkodásmódja, melyet a ma információ-forradalma soha nem látott mértékben felerősített. Roncsolja mindazokat az ajándékokat, melyeket Isten adott az embernek.

A mérgezés velünk született teher. Lényünk legmélyebb pontjáig terjed, hogy a teremtményt a Teremtő akaratával újra mindenestül szembeállíthassa. Ez a méreg elsősorban nem a testre hat, hanem az ember mentális egészségét károsítja. A látásmódját, a mindennapjait, a kapcsolatait és ezzel együtt az emberben minden mást is hatalma alá hajt. Hatása hosszútávú, az Isten alkotta rendtől való lassú torzulást eredményez óráról-órára, évről-évre. Alig lehet tetten érni. A tünetek bár feltűnőek, de maga a méreg észrevétlen. Lassan hatol be az ember mélyére, ahol végül visszafordíthatatlan károkat okoz. A mérgezés az ember félelmeire, leginkább a halálfélelmére épít (Zsid 2,14-15). Az ember ugyanis élni akar, ez teremtettségéből fakadó, Istentől kapott ösztöne. Az alattomos méreg pedig ezt az önvédelmi reflexet játssza ki, így észrevétlenül keríti hatalma alá az embert. A munka köré kialakított életmód, a gazdagság és előrejutás vágya, a hatalom és a luxus istenítése és az intimitás és a kapcsolatok torzulása mind-mind a mérgezés tünetei csupán.

Mindez persze egyáltalán nem újkeletű jelenség. Amióta az ember él a földön, ez a károsító tényező jelen van. Már a Bábel tornyának építésekor is erre figyelmeztetett Isten szava: „Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.” (1Móz 11,6) Akkor Isten azért zavarta össze a nyelveket, hogy meggátolja ennek a méregnek a felgyorsult terjedését.

Jelen korunk az eddigiekhez képest azonban egészen más. A ma embere ugyanis kialakított egy új közös nyelvet, egy közös kommunikációs formát, amelyen keresztül a méreg soha nem látott módon, globális méretekben terjedhet. Ha úgy tetszik, ez az újkeletű Bábel. A mérgezett látás így átszövi a mindennapokat, akár a gázszámlánk befizetéséről vagy a híradóról legyen szó. Ez példa nélküli a történelemben.

Személyes kapcsolataink, sőt még az oktatási rendszerünk is mind-mind kényszerítő erőként vonzzák be a ma emberét az online térbe, ahol a Krisztushoz tartozókat is mindenki mással együtt a világhoz való igazodásra késztetik, teljesen észrevétlenül. A web virtuális pókhálója keresztyének millióit az egész emberiséggel együtt ejti rabul napról napra, átformálva gondolkodásmódunkat a világ képére és hasonlatosságára.

Ezzel párhuzamosan a ma emberének életmódja is segíti a méreg terjedését. Miközben a világ felgyorsult, és az ember lelkét lassú mérgezés fojtogatja, az üres idők szinte eltűntek az életmódunkból. A tisztánlátást az információ túláramlása gátolja, és az impulzusáradat még a gyógyulás vágyát is eltompítja. A méreg így akadálytalanul terjedhet.

Ettől a veszélytől a keresztyének sem szabadulhatnak. A világban élünk, részesei vagyunk az életmódnak, a mérgezett látás felénk is árad, igazodásra késztetve minden embert. Pál apostol azonban óva int a behódolástól: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,2)

Isten azonban az ő akaratát még ennek ellenére is érvényesíti örökösein, akik az ő tulajdonai. Emberi ésszel felfoghatatlan Isten munkálkodása az övéi életében. Talán még sosem volt ennyire jelentős tapasztalat, hogy a kiválasztottakat valóban semmi sem szakíthatja ki az Isten kezéből. Még korunknak ez a mérhetetlen bűnnel szennyezett valósága sem szabhat határt Isten üdvözítő tervének.

Mi sem mutatja az ő nagyságát jobban, hogy még a mérgezés ellenére is, sőt annak minden mellékhatása ellenére is Isten képes megtartani azokat, akiket üdvösségre rendelt. Ez a gondviselés minden képzeletet felülmúl. Még igen súlyos mérgezettségből is képes az Úr kiszabadítani az övéit.

Semmi sem szakíthatja el a kiválasztottakat. Isten mindvégig vezeti és tisztogatja azokat, akik az ő nevében újjászülettek. Bár a mellékhatások mindig érzékelhetők, maga a méreg képtelen az embert Istentől elszakítani. A gonosznak ugyanis nincs hatalma rajtunk. Képtelen elrángatni minket Istentől, hacsak önként el nem szakadunk, a mérgezés hatására.